A forma emlékezete
BÁLVÁNYOS X KONTUR
Aby Warburg a „pátoszformula” fogalmával azokat a visszatérő vizuális alakzatokat és gesztusokat jelölte, amelyek képesek az emberi érzelmek intenzitását különböző történelmi korszakokon keresztül továbbörökíteni. Ezek a formulák nem egyszerűen ismétlődő motívumok: kulturális emlékezetet hordozó formák, amelyekben a múlt tapasztalatai új összefüggések között aktiválódnak. A formula ezért Warburg értelmezésében nem az érzelem ellentéte, hanem annak sűrített szerkezete.
A forma emlékezete című kiállítás ezt a gondolatot terjeszti ki a geometrikus absztrakció területére. Arra keresi a választ, hogy miként működhet a pátoszformula ott, ahol eltűnik az emberi alak, az arc és a felismerhető testi gesztus. Hordozhat-e érzelmi és történeti feszültséget egy négyzet, egy megtört vonal, egy elmozdított sík vagy egy ismétlődő szerkezet? Lehetséges-e, hogy a geometria látszólag személytelen formái valójában ugyanúgy megőrzik a vágy, a konfliktus, a felemelkedés, a törékenység vagy a rend iránti igény lenyomatait, mint a klasszikus művészet expresszív figurái?
Bálványos Levente és Kontúr Balázs művészetében a geometria nem semleges formai rendszer, hanem gondolati és érzelmi erőtér. Alkotásaik a konstruktív és konkrét művészet hagyományához kapcsolódnak, de a rendet egyikük sem lezárt, változatlan állapotként mutatja meg. Műveikben a geometrikus szerkezet folyamatosan elmozdul, megnyílik, megbillen vagy kiterjed a környező térbe. A racionalitás mögött bizonytalanság, az egyensúly mögött feszültség, az ismétlődés mögött pedig az eltérés lehetősége jelenik meg.
Bálványos Levente reliefjei, kollázsai, rajzai és térbeli konstrukciói a sík és a tér határán helyezkednek el. Egyszerű geometrikus elemekből kiinduló kompozícióiban a szimmetria és az aszimmetria, a nyitottság és a zártság, valamint a stabilitás és a törékenység egymást feltételező minőségekké válnak. A finom elmozdulások és egymásra rétegződő síkok következtében a forma elveszíti magától értetődő bizonyosságát. Művei gyakran monumentális építészeti struktúrák modelljeinek tűnnek, miközben anyaguk, léptékük és érzékeny felületük éppen e monumentalitás sérülékenységét hangsúlyozza. Geometriája így a rend emlékműve és annak kritikája egyszerre.
Kontúr Balázs műveiben a geometria a ritmus, a mozgás és a térbeli kiterjedés eszköze. Építészeti szemléletű konstrukciói és sorozatai belső szabályrendszer szerint fejlődnek, de ez a rendszer sohasem válik teljesen kiszámíthatóvá. A forma határai a rávetülő fények, a létrejövő árnyékok és a néző helyzetének változásai által folyamatosan átrendeződnek. Az objekt nem ér véget saját fizikai körvonalánál: színes fényei és árnyékai birtokba veszik a falat, a padlót és a kiállítótér atmoszféráját. A statikus szerkezet így eseménnyé válik, amelynek érzékeléséhez a néző mozgása is hozzátartozik.
A két művészi pozíció között létrejövő párbeszédben a geometria pátosza két eltérő irányban bontakozik ki. Bálványos a formát rétegzi, sűríti és törékennyé teszi; Kontúr kiterjeszti, mozgásba hozza és a környező térre vetíti. Az egyik alkotói gyakorlatban a geometria mintha saját történeti terhét és anyagi sérülékenységét hordozná, a másikban pedig energiaként lépi át a tárgy határait. Műveik között mégis közös pátoszformula rajzolódik ki: az ember újra és újra megismételt kísérlete arra, hogy a bizonytalanság tapasztalatával szemben rendet, arányt és értelmezhető struktúrát hozzon létre.
A kiállítás nem kronologikus áttekintésként, hanem warburgi értelemben vett vizuális montázsként szerveződik. A művek formai és érzelmi megfelelések alapján kerülnek egymás mellé: vonalak felelnek vonalakra, síkok folytatódnak árnyékokban, zárt alakzatok nyílnak meg újabb konstrukciók felé. Az ismétlődés nem azonosságot jelent, hanem az alapformák állandó újraértelmezését. Minden visszatérő négyzet, metszés, ritmus vagy elmozdulás egy korábbi forma emlékét idézi fel, miközben új jelentéssel tölti meg azt.
Bálványos Levente és Kontúr Balázs alkotásain keresztül a geometria nem az érzelmek hiányaként, hanem azok fegyelmezett hordozójaként válik láthatóvá. A pátosz itt már nem látványos mozdulatban vagy drámai arckifejezésben jelenik meg, hanem a forma belső feszültségében: a rend és a szétesés, a stabilitás és a mozgás, az anyag és a fény közötti átmenetben. A kiállítás alapvető állítása szerint a geometrikus forma is emlékezik. Magában hordozza a modernitás rendteremtő vágyát, a monumentalitás ígéretét, valamint annak felismerését, hogy minden rendszer törékeny és minden egyensúly ideiglenes.
Helyszín: 1011 Budapest, Fő utca 10.
Időpont: 19:00