Bálványos Levente (1966, Budapest) 1997-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, Jovánovics György osztályában, majd posztgraduális tanulmányokat folytatott ugyanitt. 1998 és 2000 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Az 1990-es évek közepe óta rendszeres résztvevője a hazai és nemzetközi kortárs művészeti életnek. Munkái több jelentős közgyűjteményben megtalálhatók, köztük a budapesti Ludwig Múzeumban, a svájci Haus Bill – Max Bill Georges Vantongerloo Stiftung, valamint a németországi Ritter Museumban.
Bálványos Levente munkássága a geometrikus absztrakció, a térérzékelés és a percepció határterületeit vizsgálja. Szobrait, reliefjeit és térkompozícióit a geometrikus elemek rendkívül érzékeny, intellektuálisan kifinomult alkalmazása jellemzi. Művei a szimmetria és az aszimmetria, a nyitottság és a zártság, valamint a rend és az esetlegesség közötti finom egyensúlyban mozognak, gyakran a befogadó érzékelésének határait feszegetve.
Alkotói gyakorlatában a tér nem pusztán a művek közege, hanem azok elsődleges jelentéshordozója. A plasztikai felület redukciója, a minimális mélység és a szinte észrevehetetlen térbeli elmozdulások révén olyan vizuális helyzeteket hoz létre, amelyek folyamatosan újraértelmezik a néző térbeli tájékozódását.
A 2010-es évektől készített grafit- és gipszreliefjeiben a kontroll és a véletlen viszonya kerül előtérbe. A képlékeny gipszbe ejtett grafitszálakból kialakuló struktúrákat a művész továbbalakítja, így a véletlen és a tudatos beavatkozás együttesen formálja a végleges kompozíciót. E törékeny, szinte lebegő felületek egyszerre idézik meg a táj, a sebzettség és az emberi mulandóság asszociációit, miközben következetesen megmaradnak a geometrikus absztrakció nyelvén.